Antiautoriter oktatás: a lehető legnagyobb szabadság,

Sigrid Schulzétől

„Csináld ezt, tedd azt, tedd azt” – néhány szülő még mindig hasznosnak találja ezt a fajta útmutatást. Az oktatási szakértők azonban régóta elutasítják a tekintélyelvű nevelési stílust annak hátrányaival együtt, amely a gyerekeket puszta parancsfogadókká degradálja. Ehelyett egy „tekintélyellenes” nevelést támogatnak, egy olyan stílust, amely ellenzi a gyerekek feletti hatalomgyakorlást. Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) pedagógus támogatta ezt a megközelítést. Szilárd meggyőződése, hogy a gyerekek nagyrészt szabályok nélkül is boldog emberekké nőhetnek fel.

Autoriterellenes nevelés: Kísérletek az 1960-as években

Az 1960-as évek német diákmozgalmában heves viták folytak az „autoriterellenes oktatásról”. Abban az időben, amikor a mondat «Amíg az asztalom alá teszed a lábad sok családban

»Mint újra és újra hallani lehetett, egyre több fiatal kezdett lázadni szülei ellen. Egy másfajta, szabadabb társadalomformáról álmodoztak, amelyben többek között a gyerekek akadálytalanul fejlődhetnek. Gombaként szaporodtak az alternatív óvodák; "gyerekboltoknak" hívták őket. Azonban sem a gyerekek, sem a gondozónők nem tudtak megbirkózni azzal a különösen nagy választási szabadsággal a „csinálj, amit akarsz” elve szerint, amely az itteni gyerekeknek biztosított. Ma már a „nem oktatás” fogalma a hátrányai miatt kudarcot vallott.

Antiautoriter nevelés: hátrányok

A gyermeket tekintélyellenes módon, azaz a tekintélyelvű nevelés ellenzőjeként nevelni, van értelme, ahogy ma az oktatási szakértők is egyetértenek. De a túl sok szabad hely negatív következményekkel és súlyos hátrányokkal jár a gyermek számára. „Viseljen, amit akar!»,« Mit ennél szívesen reggelire?»,« A délutánt tetszés szerint töltheti!„Ezek mind olyan mondatok, amelyeket a gyerekek könnyen túlterheltek. Iránymutatások, szabályok és rituálék nélkül elveszettnek és eltévedtnek érzik magukat abban, ami számukra egy hatalmas és hatalmas világ.

A tekintélyelvű nevelés ma: a gyerekeknek szabályokra és szabadságra van szükségük

A szülők ne válasszanak sem tekintélyelvű, sem tekintélyellenes vezetési stílust, ezért követelik meg az oktatási szakértők. A tekintélyellenes oktatás ma így néz ki: A gyerekeknek szabályokra és szabadságra is szükségük van.

Olvasási tipp!

• Baba és gyermeknevelés: mikor kezdődik a szülői nevelés?

"Értelemes olyan vezetési stílust kialakítani, amely egyensúlyra törekszik a szabadság és a határok, a jogok és kötelezettségek között" - áll a STEP szülői oktatói könyvben, amelyet a Bielefeld Egyetem kutatócsoportja, Klaus professzor égisze alatt tudományosan támogat és értékelt. Hurrelmann. Ezt a vezetési stílust „demokratikusnak” hívják. „Amennyi szabályt kell, annyi szabadságot, amennyit csak lehetséges” – ez a mottó ebben az országban.

Különösen a kisgyerekeket egyszerűen túlterheli a túl sok hely. „Amikor a gyerekek kicsik, adj nekik gyökereket. Amikor a gyerekek felnőnek, adj nekik szárnyakat” – mondja egy indiai mondás, amely sok bölcsességet rejt magában. Az érthető szabályok és megbízható rituálék segítenek megtalálni a támaszt és az eligazodást. Ideális esetben a szülők kiélik őket, amíg a gyerekek átveszik őket. Egyenrangúan foglalkozunk egymással. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekeknek annyi mondanivalójuk van, mint a szülőknek, hanem azt, hogy ugyanolyan komolyan és komolyan veszik őket, mint az embereket. „A gyerekeknek orientációra van szükségük, nem meghatározókra” – magyarázza Jan-Uwe Rogge oktatási szakértő a „Hogyan biztosan kudarcot vall a nevelés” című könyvében. „A gyerekek tudni akarják, hol állnak a szüleikkel!»

Távol a választás kínjától

Értelmes, hogy a gyermek részt vegyen a döntéshozatali folyamatban, de lehetőséget kell biztosítani. A kérdés: „Hová mennél legszívesebben nyaralni??»Túl sok kezelhetetlen lehetőséget kínál a gyermek számára. Ha az autoriterellenes nevelés túl nagy mozgásteret hagy, a választás kínzássá válik. Konkrétabb kérdés: „Szeretnél inkább a vízben csobbanni, vagy megtanulni lovagolni a nyaralás alatt??»Itt a gyereknek csak két alternatívát kell mérlegelnie, de közben megtanulja, hogy a véleménye fontos a szüleinek. Ez büszkévé és felelősségteljessé tesz az évek során. Aki ma egyenrangú félként kezeli a gyerekeket, az hosszú távú önbizalmat és magabiztosságot ad nekik.