Digitális bőség és miért olyan nehéz elengedni a digitálist... 10

Egy olyan bloggertől, mint én, talán nem is várna el egy cikket a digitális bőségről. És valahogy érthető is: a digitális világ nélkül mi, bloggerek végképp nem léteznénk. Ma már intuitívan és magától értetődően használjuk a digitális médiát: kutatásra, tervezésre, írásunkra és cikkeink publikálására. Hírlevelekhez, közösségi hálózatokhoz, apps & Co-hoz és természetesen az olvasókkal, rajongókkal és más bloggerekkel való ötletcseréhez is.

Sokan közülünk, bloggerek vagyunk, digitális bennszülöttek

A digitális bennszülöttek mind olyan emberek, akik már teljesen a digitális világban nőttek fel. Én is ebbe az embercsoportba sorolnám magam. John Palfrey és Urs Gasser "Born Digital" című könyvében 1980, a legrégebbi születési év egyértelmű határvonalat húz erre a kifejezésre. Mivel én magam is 1982-ben születtem, egyszerűen belecsúsztam. És ez igaz – határozottan a digitális technológián nőttem fel.

Mire megszülettem, már mindenhol volt televízió – még színesben is. Nemrég lecserélte a lemezt a CD, piacra kerültek az első videomagnók és játékkonzolok, a Walkmanek mindenki számára hordozhatóvá tették a zenét, kiszúrták az első mobiltelefonokat, és iskolás korom vége felé végre az ősrobbanás. jött: az internet elérte a normál fogyasztókat.

Emlékszel, mikor és hol voltál először az interneten?? Még mindig pontosan emlékszem: 15 éves voltam, középiskolába jártam, és kiránduláson voltam a helyi Alkalmazott Tudományos Egyetemünkön. Már volt internetkapcsolatuk, és az adatfeldolgozó tanárunk szerette volna, ha megismerkedünk az új médiummal. Bár valójában akkor még elektromos írógépeken dolgoztunk, természetesen nem tegnapról voltunk, és többször hallottunk erről az "baljóslatú" internetről. Azt pletykálták, hogy nagy távolságokon is lehet egymással írásban kommunikálni. Persze nekünk gyerekeknek akkoriban nagyon érdekes volt. Az első internetkapcsolat során megismertem egy nagyon kedves jénai diákot. A Chat-Cityben. A csevegésünk után küldött nekem egy képeslapot magától otthon, és nagyon el voltam ragadtatva. 370 km volt közöttünk, és mégis minden hirtelen olyan közel volt. Így kezdődött a szerelem köztem és az internet között.

Ahol fény van, ott mindig van árnyék

A sok év alatt, amióta intenzíven, nagy lelkesedéssel internetezek, egy ponton magamnak is be kellett vallanom, hogy sajnos nem minden arany, ami csillog. Az internet gyorsan nőtt, és még mindig lélegzetelállító ütemben növekszik. Egyre jobban behatol mindennapjainkba, és ahol a folyamatokat meg kellene könnyítenie, ott ma már gyakran okoz problémát. Például az irodai munka elképzelhetetlenné vált internet nélkül. Szerverhiba? katasztrófa! Az e-mailek és az ezzel járó állandó elérhetőség miatt is rendkívül türelmetlenek lettünk. És mivel mindannyian türelmetlenek lettünk, kitesszük magunkat annak a stressznek is, hogy a lehető leggyorsabban kell válaszolnunk és feldolgoznunk.

A digitális élet másik problémája az, hogy mindent és mindenkit irányítani tudunk (és gyakran kényszeresnek kell lenni). Mi, bloggerek, jó példa erre. Naponta sokszor ellenőrizzük követőink számát a Facebookon, megnézzük, hány látogató volt a blogon, és kíváncsian várjuk a kommenteket, e-maileket. De más csoportok is érintettek. A sportolók fitnesz karkötők segítségével követik nyomon napi teljesítményüket, a nők sokféle alkalmazásban számolják a kalóriákat, a fiatalok pedig órákig bámulják a mobiltelefon képernyőjét, mert a szerelme elolvasta a WhatsApp üzenetet, de egyszerűen nem válaszol.

Az életed elpazarlása még soha nem volt ilyen egyszerű

A digitális változásnak köszönhetően egyre többet pazaroljuk el értékes életünket. A digitális világban lógunk, és észre sem vesszük, mi történik a való világban. Itt tényleg a saját orromat kell megfognom.

  • Vacsoránál: a mobiltelefon a kézben – nézze meg egy pillanatra az e-mailjeit.
  • Filmnézés a kanapén: Újra a mobiltelefon a kézben – csak válaszoljon egy megjegyzésre a blogon.
  • Lefekvés előtt: ellenőrizze újra az e-mailjeit, hogy semmi fontos se vesszen el.
  • Reggel ébredés után: Először vessen egy pillantást a Facebookra – nem szeretne lemaradni semmiről.

Tulajdonképpen már nem akarom. Nem szeretném hagyni, hogy a digitális világ meghatározza a napi rutinom. Főleg akkor nem, amikor kint vár rám ez a gyönyörű való világ. Bloggerként valószínűleg utópisztikus ötlet, de még mindig tehetek valamit, hogy egy kicsit kiszabaduljak a digitális csapdából. Például törölje a szükségtelen hírlevél-feliratkozásokat. Vagy hozzon létre digitális időtúllépéseket – pl.B. étkezés közben. Szintén jó: hagyja otthon a mobiltelefonját. Szándékosan.

Jó határozatok, amelyeket érdemes végrehajtani.. Meg fogom tenni

..

Biztosan

..

Nos, hát

..

talán

..

. Amíg a következő alkalommal automatikusan újra a kezemben lesz a telefonom, és kezdődik elölről a digitális őrület.

Le akarsz lépni egy kicsit digitálisan? Akkor ezeket a cikkeket ajánlom figyelmedbe:

  • Digital Cluttering Out: Rövid útmutató
  • Hogyan segíthet a digitális szünet újra megfelelően kikapcsolni

Hagyjuk Meg Véleményét

Please enter your comment!
Please enter your name here