Oszlop: Hogyan vesz el minket a to-go kultúra értékes minőségi időért 1

Valami történik a környezetvédelem terén. New Yorkban, Berlinben, Stuttgartban és most kis szülővárosomban is, a csendes Schwäbisch Gmündben a Keleti-Albon. Betéti rendszert kellene beszereznünk újrafelhasználható edényekkel. Kiskereskedelmi és vendéglátóipari célra. Annak érdekében, hogy a környezetre káros, egyszer használatos termékek a múlté, és a vitelkultúra végre fenntarthatóbb legyen.

Fenntarthatóság az elvihető termékek esetében

Elvileg jó dolog. Például a hentesnél. Ott rendszeresen kipipálnak, amikor a magammal hozott Tupperware-el állok a pult előtt. Lakoma minden értékesítőnek, akinek nincs más mondanivalója, és egy csipetnyi arroganciával, felemelt mutatóujjal mesél nekem valamit a higiéniai előírásokról. Vagy a pizzaszervizben, amikor újra alumíniumtálcában kapom a tésztámat.

A betétdíjas újrafelhasználható edények segíthetnek megoldani a hulladékproblémát a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. Eddig jó

..

Amit a visszaváltható, visszaváltható konténerek természetesen nem tudnak megoldani, az maga az alapprobléma: maga a to-go kultúra. És az a tény, hogy ez kivesz minket az értékes minőségi időből.

A lehető legtöbbet a lehető legrövidebb idő alatt

Manapság szinte senki sem szán rá időt. Semmiért. Nem evésre, nem ivásra és főleg nem magának. Úgy rohanunk át a mindennapjainkon, mintha az ördög személyesen követne minket, és minden valahogy az oldalon történik. A latte macchiato a péktől munkába menet, a szendvics a szupermarketből a vonaton, az e-mailekre gyorsan válaszolnak, és röviden meg kell írni a bevásárlólistát. Mindent azért, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbbet elvégezhessük, és az esti órákban végre jól megérdemelt vége legyen a munkának. Amit természetesen nem tudunk élvezni, mert ez a nap nagyon megviselt minket.

Elfelejtettük az időkorlátokat

A to-go-kultúra elfeledtette velünk, milyen fontosak a mindennapi életben az apró szünetek. Csak üljön le a kávézóba, tegye le a mobiltelefonját, nézze meg, mi történik körülötte, és élvezze a cappuccinót. A porcelán csészéből. Egy finom keksszel. Vagy főzzünk együtt munka után, ahelyett, hogy csak kiszállítanának valamit, és csendben elfogyasszák a pizzát a kanapén. Netflix locsolással.

Magas szinten panaszkodunk. Az időnyomásunkról, a stresszről. Arról, hogy túl sokat kell tennünk egyszerre, veszélyesen közel vagyunk a kiégéshez, és valójában már nem tudjuk megtenni. És nem vesszük észre, hogy valójában mi vagyunk a hibásak a stresszünkért.

Élj újra

Talán a következő elvihető kávét egy kávézólátogatásra kellene lecserélnünk. A környezetbarát betéti megoldások ellenére. Igazán régimódi. Talán még egy jó könyvvel is. És akkor csak pazarolja az időt egy kicsit. Nem azért, mert túl sok van belőle, hanem azért, mert jó az időpazarlás. Életnek hívják!

Hagyjuk Meg Véleményét

Please enter your comment!
Please enter your name here