Post Corona Feelings: Újra kényszeredetten bele kell ugranom a buliba??

A Covid mindannyiunkat megviselt. Az egyik kicsit többet, a másik kicsit kevesebbet, de mindannyiunknak el kellett fogadnunk a korlátozásokat. Most lassan enyhül a helyzet. A mindennapi élet normalizálódik, és újra megtörténnek az első események. Németország ünnepel. Végre ismét megyek enni az étterembe, megiszok egy sört a kocsmában és táncolni az éjszakát a klubban. És én? Csak stresszesnek érzem magam.

Egy kis partit sosem ölt meg senkit

Hétvégén van egy nagy zenei rendezvényem a városban. Szinte minden kocsmának más a zenekara, és az egész város talpon lesz. Az emberek ünnepelnek, énekelnek, isznak és élvezik, hogy végre visszatértünk a normális kerékvágásba. Én viszont vacillálok a "Végre újra mehetsz, szóval feltétlenül csatlakoznod kell " és "A hétvégék is nagyon szépek voltak a kanapén között."

Fotó: Maurício Mascaro on

Mi lesz, ha azt mondom, hogy nem akarok veled jönni?? Megérted ezt, vagy megpróbálsz meggyőzni?? "Gyere velem. Legalább egy óra. A móka magától jön. Legkésőbb a második borfröccs után. „Számos sportnak számítanak, ha nemet mondok?? És mi van, ha igent mondok? Akkor, mint régen, beülök egy koszos kocsmába, hallgatok olyan zenét, ami már három szám után az idegeimre megy, beszélgetek olyanokkal, akiket legrosszabb esetben nem is szeretek, megiszok egy borfröccsöt, aztán egy második, egy harmadik, talán egy negyedik és túl sokat dohányzik? Csak azért, hogy szombat reggel rosszul érezzem magam, és a hétvége hátralévő részében a kanapén lógjak. Nem azért, mert akarom, hanem mert nem tehetek mást. Megéri?

muszáj? Kellene nekem? Mondhatok nemet?

A járvány alatti korlátozások sok nyugalmat hoztak az életembe. Hirtelen már nem volt szükségem magyarázatra, amikor nem volt kedvem újra kimenni. Sikerült bezárnom otthon, anélkül, hogy bárki bármire is rá akart volna beszélni. Újra fel kell adnom mindent?? Rossz ember vagyok, amikor nem akarom használni a végre visszakapott szabadságjogokat?? Amikor jól érzem magam, hogy a hétvégeimet otthon töltöm?

Fotó: on

Az augsburgi „Nemzedékkutató Intézet” kutatója, Rüdiger Maas nemzedékkutató felmérése szerint a németek 8%-ának hiányzik a mindennapi járvány és a bezárás korlátozása. Csend az otthoni irodában. Egész napok pizsamában. Nincsenek társadalmi kötelezettségek. Lassulás. És nyilván én is közéjük tartozom.

Tényleg nem félek attól, hogy újra tömeg lesz körülöttem. Megfertőzni valamivel. Megbetegedni. Egyszerűen nem érzem szükségét, hogy kényszeresen utolérjük mindazt, amit az elmúlt két évben kihagytunk. Véleményem szerint egyáltalán nem maradtam le semmiről. Persze volt pár koncert, amire volt jegyem, és amit lassan, de biztosan be lehetett pótolni, de összességében nincs az az érzésem, hogy lemaradtam volna valamiről. De úgy érzem, hogy rosszul kell éreznem magam emiatt. És ez elég idióta!

Lehet, hogy tényleg nem megyek el a zenei rendezvényre. Végül is a „lehet” azt jelenti, hogy nem kell. És amikor otthon ülök, a barátaim egymás után küldik a fergeteges buliképet Whatsappon keresztül, és még mindig van kedvem, akkor még mehetek. Hiszen már csak 10 perc a következő kocsmáig. Most megint szabad mennem. Ha én akarok!

Ebben az értelemben – szép hétvégét. És mindig emlékezz: ez a te életed. A te döntésed. És a nem mindig rendben van! Korona után is.

Hagyjuk Meg Véleményét

Please enter your comment!
Please enter your name here