Ha a válás közeleg, a nyugdíj felére csökken.

Gabi Neuhaustól

„Nem lehet olyan rendszert kidolgozni, amely buzgóbban vitatja az emberi boldogságot, mint a házasság”. Ha megnézzük a jelenlegi svájci válási arányt, Percy Bysshe Shelley angol költő már 200 évvel ezelőtt előre látta: 2015-ben a svájci házaspárok 41 százaléka vált el. A válások aránya 2010 óta ismét csökken, de az 1970-es 13 százalékos válási arányhoz képest még mindig nagyon magas.

A válásban az érzelmi nehézségek mellett gyakran az anyagi következmények is nagy szerepet játszanak. A monetáris szempontok többségének felosztása szempontjából az elfogadott vagyonrend meghatározó. Svájcban a legelterjedtebb az ún. Ez azt jelenti, hogy válás esetén a házastársak megosztoznak a házasság során elért nyereségen – például fizetésen, kamatokon és nyugdíjjárulékokon. A teljesítménymegosztás érvényes, hacsak a házastársak másként nem állapodnak meg.

A második változat a vagyon szétválasztása, amelyben nincsenek közös javak, és minden házastárs saját vagyonát kezeli. Az utolsó és legritkább tulajdonjog a közösségi tulajdon, amelyet házassági szerződéssel kell megkötni. Ebben az esetben a házastársak vagyonát és jövedelmét egy közös vagyonba vonják össze, amelyet mindkét élettárs kezel, és válás esetén megosztanak. A törvény által előírt tárgyak nem képezik a közös tulajdon részét.

A nyugdíjalap bontása

A kombinált vagyonrendszertől függetlenül a házastársak által a házasság ideje alatt a nyugdíjalapba befizetett pénz felosztásra kerül. Ezzel az úgynevezett nyugdíjkiegyenlítéssel vagy „felosztással” először a két házastárs nyugdíjpénztárában megtakarított összegek különbözete kerül kiszámításra. Válás esetén a nagyobb nyugdíjjal rendelkező házastárs e számított különbözet ​​felét befizeti volt élettársa nyugdíjpénztárába. Ha jelenleg nem rendelkezik nyugdíjpénztárral, a pénz egy megszolgált juttatási számlára kerül. A házasságkötés előtt a nyugdíjpénztárban lévő pénzt válás esetén nem osztják fel. A „válás” a felülvizsgált válási törvény 2001. január eleji bevezetése óta van érvényben, és a bejegyzett élettársi kapcsolatokra is vonatkozik.

Esettanulmány:
Peter és Anna Schneider 24 év házasság után elválik. Péter kereskedelmi hivatalnok, és mindig a házassága alatt dolgozott, Anna általános iskolai tanár, és a második gyermek után abbahagyta a munkát. Ennek megfelelően Annának kisebb a nyugdíjpénztári egyenlege, mint Péternek: a végkielégítése 90 000 frank, Péteré 450 000 frank. A 360 000 svájci frankos különbözet ​​a válás után felosztásra kerül a házastársak között, így mindkettőjüknek 270 000 CHF nyugdíja van.

A nyugdíjkiegyenlítés különösen a régóta házas, nyugdíj előtt álló idősebb párokat hozhatja nehéz anyagi helyzetbe. A nyugdíjpénztár felosztása igazságos, de csökkenti a két házastárs öregségi nyugdíját, és kevés az idő a nyugdíj előtt keletkezett szakadék pótlására. Emellett gyakran magasabbak a lakhatási költségek, mert a válás után két háztartást vezetnek. A fiatalabb párokat viszont kevésbé érintik válás esetén az anyagi veszteségek: kevesebb pénz van a nyugdíjalapjukban, és több idejük van arra, hogy pótolják az öregségi ellátás hiányát.

Olvasási tipp!

  • Látogatási jogok: Amikor a gyerekeket tőkeáttételként használják fel

Nyugdíjpénztári vásárlások

A nyugdíjpénztári vásárlások levonhatók az adóköteles jövedelemből, így legális módja az adómegtakarításnak. Amikor a válás után fel kell osztani ezeket a vásárlásokat, az attól függ, hogy kié a pénz. Ha a befizetett összeg az egyik házastárs személyes tulajdona, akkor azt a válás után is megőrzi. Közös teljesítménynek minősülő nyugdíjpénztári vásárlások esetén mindkét házastárs fele-fele arányban részesül. A személyes vagyon magában foglalja a házasságba bevitt tőkét, valamint a házasság során kapott ajándékokat és örökségeket.

Lemondás a végkielégítésről

Vannak helyzetek, amikor a házastárs önként lemond a végkielégítésről. Ilyen esetben a bíróságnak ellenőriznie kell, hogy a lemondó házastársnak van-e eltérő öregségi vagy rokkantsági nyugdíja. Ezen alternatíva eszközértékének meg kell egyeznie azzal az összeggel, amelyet nyugdíjrendezés esetén a házastárs a kisebb nyugdíjpénztárral térítenének meg.

A felülvizsgált válási törvény egyes rendelkezéseit 2017. január elején felülvizsgálták. Eddig annak az élettársnak, aki a válás időpontjában már öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat folyósított, megfelelő kártérítést fizettek. A nyugdíjjogosultságok most akkor is megosztásra kerülnek, ha az egyik félnek már volt biztosítási eseménye. Ezenkívül a nyugdíjjogosultság kiszámítására a most megindított válási eljárás időpontja vonatkozik, és már nem az a nap, amikor a válóhatározat jogerős. Azok a párok, akik közös megegyezéssel találnak megoldást, a jövőben nagyobb rugalmasságot kapnak a nyugdíjkompenzáció terén.

Hagyjuk Meg Véleményét

Please enter your comment!
Please enter your name here